A tűzpiros üveggömb

Kabai Erzsi sudár növésű, szép lány,


szőke haja vörösbe játszik, keskeny metszésű szemének pillantását nehéz


elfeledni. Nevetése magával ragadja a leányszállás legmogorvább lakóit is, ha


szomorú, nyomasztó csend ül a sokágyas szobán. Amióta eszmél, apátlan-anyátlan


árva, a háború utáni években idegenek közt hányódott. Csak néha bukkannak fel


álmaiban a gyerekkori emlékek, arcok, hangok, színek, amelyek sosem állnak


össze egységes egésszé, hogy megfejtsék származása titkát. Egy kertes házra


emlékszik – mellette különös, piros vizű tó – s egy fiúra, akit gyerekkorában


kimondhatatlanul szeretett, de azt, hogy hol lehet ez a ház a piros vizű tóval,


és ki volt az a fiú – azt nem tudja Kabai Erzsébet. Sok minden történik Thury


Zsuzsa kitűnő regényében, sok véletlen játszik közre, és sok félreértés oldódik


meg, míg egy tavaszi vasárnapon ugyanaz a fiú kézen fogja Erzsit, hogy


elvezesse abba az álombeli házba, ahol fellelheti elveszett gyermekkorát és


jövendő boldogságát.