Diszharmónia

Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt,


úgy olvassuk a Diszharmóniá-t. Mint


minden Tatay-regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetet


kapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regény


elején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségében


pillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regény


végén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopja


az országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok,


szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha a


bűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésében


tartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangja


nyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódot


helyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúny


színezi át. A Diszharmónia mai


történet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is.