Árva lelkek

„Aznap egész délután takarított a kisasszony. Az egyházhoz csak


késő délután ment be, rövid időre. Mikor este hazatért, kulccsal a kezében


sokáig tétovázott az ajtó előtt. Úgy érezte, mintha idegenek telepedtek volna a


lakásába… Ahogy benyitott, forralt bor szagot érzett. Ez a merőben szokatlan


illat annyira meglepte, hogy egy pillanatra visszalépett a küszöbről. Aztán


mégis bement. Ahogy rátette kezét a villanykapcsolóra, megpillantotta, hogy a


két tégla közül s mellettük világosság szűrődik fel odalentről. Az ajtót, mely


a folyosóra nyílt, nyitva hagyta egy kicsit, bár hideg volt odakünn. Mintha ez


védelmet nyújtott volna neki szörnyű védtelenségében…”