A jegyesek II. kötet

Egy Milánó környéki faluban, a 17. század első felében egy fiatal


mátkapár készül boldogan az esküvőre: kihirdették már őket, elkészült a


kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre


homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást don


Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék


mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk


útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt se, mikor


szülőfalujukból éjen éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még


rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen


világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok,


mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók - és hősünket egyszer csak


sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói


éhség-tüntetésnek, az 1630-as nagy pestis-járványnak, az olasz


fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó


marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg


Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen


éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi


hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek


hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873)


korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi


ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy


regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi


vagyona, szegényebb az egész emberiség.