Báró Herzfeld Clarissz

„– De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell


merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még


várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első.


Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi


fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána


halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld


Clarissz.


Nevettek…”