A herceg

„Ki ismerheti meg sajátmagát? Ki az, aki őszinte sajátmagához? Ahogy én


most itt beszélek magához, józanul és kissé kenetesen, mit tudom én, azt


mondom-e, amit mondani szeretnék? Őszinte vagyok-e? Most, amikor


komolyan beszélek, az igazi érzéseimet és szempontjaimat fejezem-e ki?


Nem az imént voltam-e őszinte és igaz, mikor tréfából azt kérdeztem


magától: ne öljem-e meg az urát? Ki tudja, mi van bennünk, mi rejtőzik,


mi lappang, mi kér utat kifelé? Azért mondom csak: meglepetések érhetik


még magát is! Azért ne vegye dogmáknak, amiket az imént mondott, noha


tudom, hogy minden szava igaz és aszerint él is!”