A meztelen táncos

„Ryll Thean belenézett. A tükör


visszavetítette képét, egy sárga, elefántcsontszerű arcot, mely sima


volt, redőtlen, a szoborszerű homlokot, a nagy fekete szemeket, melyek


búsan néztek, a szájat, melynek két szélébe mintha egy szobrász vésett


volna két kicsiny, kemény, merőleges vonalat. A száj volt ez, szigorú


vonalával, halvány rózsaszínével, az énekesnő szája, mely a világ


legszebb hangjának bűvöletét varázsolta az emberek szívébe, a száj, mely


énekelt, játszott, zokogott és kacagott a festék alatt, amelyet


megjelölt a szenvedély és a gyász, s amely gőggel tudta elrejteni minden


titkát egy gazdag és ragyogó életnek... A száj, mint egy apáca szája,


aki cellája rejtekében sokat álmodik és sokat gondolkodik, és ismeri a


legfinomabb elragadtatásokat és a legridegebb lemondást, akinek ismerős a


halál és nyugtalanító teher az élet, durva teher, amit le kell vetni… A


száj, amely elfeledte az élet italának édességét és forróságát és csak


játszott szerelmeken keresztül érezte meg újra és újra, hogy másnap


megint elfelejtse...”