Tudatmódosítás

A tudatbefolyásolás jelenlegi gyakorlata

A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudomása és hozzájárulása nélkül rejtve alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák. Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége, agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a célszemély zaklatására. Ilyen lehet az utca, az internet, az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a személyes információk megszerzésével. A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefonlehallgatástól a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális „poloskáktól” és az internet ellenőrzésétől egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelőrendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való – hozzájárulásuk nélkül történő – beültetéséig. A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az internetes üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.

Vannak olyan áldozatok, akiket gyermekkorukban kínzással kondicionáltak, rendszeresen hipnotizáltak és elektrosokkoltak, vegyszerekkel és kábítószerekkel, valamint beültetett szerkezetekkel zaklattak. Ezeket az agykontroll-technológiákat és -technikákat túlnyomórészt olyan polgárokon alkalmazták, akiknek erről nem volt tudomásuk, és akik ehhez nem is járultak hozzá. Sok áldozat gyógyíthatatlan agykárosodást szenvedett és igen sokan súlyos lelki zavarokkal küszködnek. A súlyos betegek között vannak provokátorok is, akiknek az a feladata, hogy az igazi betegeket lejárassák és társadalmi hitelüket aláássák. A legtöbb áldozat élettörténete valamilyen katonai vagy hírszerző ügynökséghez kapcsolódik. Már ez a rövid felsorolás is érthetővé teszi, hogy az agykontrolláldozatok miért annyira bizalmatlanok mindenkivel szemben, és miért nem készek valakit a vezetőjükké választani. Ezért egy vezető nélküli ellenállás folyik, de ezt is hatékonyabbá lehetne tenni. Az agykontrolláldozatok sorsa erőteljesen emlékeztet a kínzásokon átment hadifoglyokéra. A különbség az, hogy az agykontrolláldozatok nem tudják, hogy miért kínozták meg őket, nincs olyan támogató csoportjuk, mint a foglyul ejtett katonáknak, akik számíthatnak többi bajtársuk és hazájuk támogatására. Az agykontrollal történő zaklatás széles körben zajlik. Egy fogságból visszatérő hadifogoly, akit megkínoztak, vigasztalást nyerhet abban, hogy mindezt hazájáért, nemzete biztonságáért kellett átélnie, elviselnie. Az agykontroll-visszaélések áldozatainak még ez az elégtétel sem jut, mert ha panaszkodnak, csak nevetség tárgyaivá válnak.